A craniosacralis terápia egy olyan finom érintésekkel (nyomással, emeléssel, húzással, követéssel) végzett manuális terápia, amelyben a test különböző területeinek kezelése által egyrészt a központi idegrendszerre, ezen belül is a craniosacralis rendszer önkorrekciós folyamatainak beindítására, és az erre már alkalmatlan területek terápiás folyamatainak beindítására hatunk.
A módszert az 1970-es évek közepén tudományos kutatások során Dr. John Upledger amerikai ostheopatha orvos fejlesztette ki.
A cranio- különböző összetételekben koponyát, a sacrum keresztcsontot jelent. A craniosacralis rendszert két tényező alkotja: egyrészt a koponya és a keresztcsont között húzódó összetett hártyarendszer (a dura mater: kemény agyhártya), amely körülveszi az agyat és a gerincvelőt, másrészt a benne áramló folyadék (a cerebrospinalis-: agyi-, gerincvelői folyadék).
A központi idegrendszer ezen hártyarendszere tartja fenn az agy és a gerincvelő kiegyensúlyozott működéséhez szükséges élettani környezetet (mechanikai és hőingadozás elleni védelem, méregtelenítés, táplálás, információátadás-hormonok által). Amennyiben az egyén valamilyen sérülést szenved (fizikai trauma, érzelmi trauma vagy hosszan tartó stressz, mentális behatások következtében), maga a hártyarendszer fizikai (mikro) elváltozással reagál (mechanikai vagy idegi összeköttetéseknek köszönhetően). Ezek a mikro elváltozások általában az idegrendszer rugalmasságának köszönhetően egy darabig ellensúlyozódnak. Egy idő után azonban az idegrendszer „elfárad” és a mikro elváltozások tüneteket okoznak: fizikai (pszichoszomatikus, vagy "szomatikus"), érzelmi (szomatopszichés vagy "pszichés") illetve mentális problémákat, attól teljesen függetlenül, hogy az eredeti trauma milyen jellegű volt. A tünetek jellege inkább azzal kapcsolatos, hogy milyen az egyén személyisége, habitusa, reagálási tendenciája.
A craniosacralis terápia ezt a fizikai szinten konkretizálódó elváltozást (a hártya mikro elváltozásait) kezeli, gyógyítja, amely az aktuális probléma, betegség testen belüli fenntartó okaként szerepel, függetlenül attól, hogy a probléma eredeti oka a fizikai vagy lelki szintű volt.
Fontos megérteni, hogy amikor valaki azt mondja, hogy a craniosacralis terápia "mindenre jó", az nem egy "ezo-humbuk", hanem éppen azon a tudományosan megalapozott tényen alapul, hogy a craniosacralis rendszer életünk minden traumatikus behatására, mint egy holisztikus memória reagál, és sérülhet eközben, függetlenül attól, hogy az adott behatás testi, vagy lelki eredetű. Elváltozásai, sérülései pedig holisztikus problémákat okoznak a szervezetben.
Szerencsére mindenféle komolyabb műtét nélkül, utcai öltözetben, a finom érintésekkel dolgozó kezelés során, amelyben a hártyarendszer csontos kapcsolatinak mikro manipulálása által magát a hártyarendszert kezeljük, az elváltozások korrigálhatóak.
A craniosacralis kezelés, ahogy korábban jelezve volt, egyrészt a craniosacralis rendszert gyógyítja, nevét is erről kapta. A terápia lényegét és kulcsát a hártyarendszer tulajdonságai (élettani környezetet biztosító funkciója és holisztikus memória jellege) határozzák meg. Testünkben azonban nemcsak a központi idegrendszert öleli körbe, védi, táplálja egy hártyarendszer, hanem minden szervet, a szerveken belüli különböző szöveteket és rostokat is, hasonlóképpen, mint ahogy egy mandarint körbeölel a vastag héja, majd a gerezdeket a vastag hártyák, s végül a rostokat a vékony hártyák. Ezek a testben mindenütt megtalálható hártyák ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az agyhártya, csak az egyéb, (nem ideg)rendszeri szerveket is határolják, borítják. E hártyarendszer neve: fascia (ejtsd: faszcia). A fascia olyan, mint egy háló a testben, amely folytonos. Egyes területei egymással és a craniosacralis rendszerrel is folytonos összeköttetésben vannak, így egyik pontján megjelenő elváltozások egy másik ponton vagy egy egész testi irány mentén is elváltozásokat, diszfunkciókat okozhatnak. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy pókháló egy ponton történő sérülése az egész hálóra hatással van (megrántja, elferdíti, máshol is elszakítja stb.). A craniosacralis terápia másrészt ugyanazokon az alapelveken, amelyeken a craniosacralis rendszer kezelése nyugszik, e fasciarendszer elváltozásait is kezeli.
A craniosacralis terápiát végző szakember palpáció (tapintásos érzékelés segítségével) vizsgálja egyrészt a craniosacralis rendszer ritmusát, amely a szív és légzésritmus mellett a test 3. ritmusának neveznek, és a rendszerben áramló folyadék termelődésének szakaszosságára vezethető vissza. Másrészt vizsgálja a fasciák állapotát.
A craniosacralis terapeuta mindössze 5 gr erőkifejtéssel kezeli a craniosacralis hártyarendszer csontos összeköttetései segítségével közvetve magát a durát, illetve közvetlenül a fasciát.
Indikációk:
Mozgásrendszeri betegségek:Gerincbetegségek, gerincferdülés, Fogászati és állkapocs ízületi problémák, Krónikus nyak-, hát-, derékfájdalom, Baleset
Egyéb szervrendszeri betegségek:Fülzúgás, középfül-gyulladás, Hormonzavar, cukorbetegség, menstruációs zavar, Légúti megbetegedések, asztma, krónikus arcüreg-gyulladás, Szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, Emésztési zavarok, Műtét utáni állapotok, Fejfájás, migrén, szédülés
Fizikai tünetek, amelyekre a hagyományos medicina nem talál diagnózist és/vagy gyógymódot:
Fizikai fájdalmak a test különböző területén (diffúzak vagy fókuszáltak)
Balesetek, műtétek utáni furcsa tünetek, fájdalmak annak ellenére, hogy az adott szakmedicina gyógyultnak nyilvánítja a beteget
Fertőzések, mérgezésekből történő felgyógyulás után mégsem olyan minden, mint régen
Pszichés betegségek:Alvászavar, krónikus fáradtság,Stressz, depresszió,Szülési trauma,Tanulási nehézség ,Függőség,Viselkedészavarok,EvészavarokA craniosacralis terápia nem javallott az alábbi megbetegedések esetén:
Mániás-depresszív pszichózis
Skizofrénia
