Oszteopátia

Oszteopátia:Az oszteopátia elnevezést Dr. Still úgy találta ki, hogy két ókori görög eredetű szót rakott össze. Az „osteon” (ὀστέον) jelentése csont, a „pathos” (πάθεια) pedig bántalom, betegség. Összeolvasva: osteopathia, melynek szó szerinti jelentése tehát csontbántalom.

Ezzel a kifejezéssel arra utalt, hogy az emberi test betegségei a rendezetlen mozgásszervi rendszerben rejlenek. Úgy vélte, hogy bizonyos testrészek mobilizálásával, manipulációjával számos mozgásszervi, és belsőszervi betegség is kezelhető invazív beavatkozások, és a gyógyszerek negatív mellékhatásai nélkül.Sokan összetévesztik az oszteopátiát a csontkovácsolással. Habár Dr. Still módszereiben előkelő helyet foglaltak az ízületi manipulációk (ropogtatások), a kezelés mára már csak nagyon indokolt esetben tartalmaz ilyen manővereket, és akkor is olyan precizitással kivitelezve, hogy már pusztán a pozícionálás is vezethet eredményhez, a véghelyzet utáni impulzus nélkül.

Mai módon megfogalmazva tehát, az osteopathia olyan holisztikus, nyitott szemléletű orvosi szemlélet, aminek fő területe a mozgásszervrendszer problémáinak gyógyítása a test egészének figyelembe vételével. Eszköze a manuális, tehát a puszta kézzel végzett módszertan.FilozófiájaA fent említett ellentét ellenére az oszteopátia küldetése ugyan az, mint az összes orvosi rendszernek: a betegségek gyógyítása, az emberek segítése. Különbözősége egyrészt abban rejlik, hogy a mozgásszervrendszer gyógyítására specializálódott, másrészt abban, hogy módszereinek egy része a mai napig nehezen bizonyíthatók, hatékonyságának mérésére egyelőre nem áll rendelkezésre műszer. Hitelt csak a terapeuták, illetve a meggyógyított páciensek tudnak adni neki. Ez viszont túl szubjektív ahhoz, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslás elfogadja (egyébként érthető okokból). Mivel a kezelések tartalmazhatnak nem evidence-base elemeket, gyakran olvashatjuk az oszteopátiáról, hogy az áltudományok közé sorolják annak ellenére, hogy egyes elemeit már elfogadta a tudomány. A szkeptikusoknak az öreg oszteopát orvosok azt szokták javasolni némely bizonyítékok hiányában, hogy mozgásszervi probléma esetén forduljanak bizalommal osteopát szakemberhez, és a kezelés után alkotott kritikákat tisztelettel elfogadják. Az oszteopátia célja, hogy a betegségeket konzervatívan, gyógyszerek és invazív beavatkozások nélkül végezze. Nézetei szerint a test vázizomrendszerében fennálló strukturális diszharmóniát korrigálva, a test szerkezetének és keringési rendszerének helyreállításával a legtöbb mozgásszervi eredetű betegség gyógyítható. 

Az Oszteopátia Alapelvei

1. Az öngyógyítás elve

A test kiváló önszabályozó mechanizmusokkal rendelkezik, és magában rejti a védekezés, a javítás és az átalakítás képességét. Dr. Andrew Taylor Still a következőt mondta:„Find it, fix it, and leave it alone.” – Találd meg, hozd helyre, majd hagyd békén. Ezzel arra utal, hogy az oszteopát szakembernek az a feladata, hogy rávezesse páciensét a helyes életmódra, testének diszfunkcióinak helyreállításával. Ha ezt megtette, akkor vendégét elengedi, és csak akkor javasol további kezelést, és csak annyit, amennyi valójában szükséges.2. Az összhang elveA szerkezet és a funkció kölcsönösen szorosan összefügg egymással. Ez azt jelenti, hogy a mozgásszervrendszer aktív és passzív része, tehát az izom- és a csontrendszer kölcsönösen segítik egymás munkáját, és ha az egyik „bajba kerül”, a másik támogatása képen megbontja saját működését annak érdekében, hogy az egység fent tudjon maradni. Például ha sokat görnyedünk a számítógép előtt, akkor az izmok (a funkció) egyensúlya felborul: Valamelyik rövidülni, valamelyik nyúlni fog. Tartósan ebben a pozícióban tartva őket alkalmazkodnak, és akkor is ezt az állapotot produkálják, amikor már felállunk a képernyő elől. Az izmok képesek elhúzni a csontváz szerkezetét (struktúra), így egy görnyedt testtartás figyelhető meg állásban. Ha figyelünk a helyes testtartásra, és edzéssel karban tartjuk az izmainkat, akkor megtartják a szerkezetet (csontvázunkat) élettani pozíciójában. Ahogy Dr. Thomas Hanna, amerikai kutatóorvos mondta: „A funkció tartja karban a strukturát.”3. Az egység elveAz elme, a test és a szellem az emberi szervezet integrált egysége. Ha valamelyikben probléma jelentkezik, az kölcsönösen kihat a többire is. Az oszteopátia megtanítja egyensúlyban tartani mindegyik elemet, így kezelése sokkal hatékonyabb, és tartósabb is tud maradni. Ez nem azt jelenti, hogy a vendég pszichológiai elemekkel fog találkozni egy oszteopát kezelésen, de köztudott az a tény, hogy érzelmi behatások létre tudnak hozni mozgásszervi problémákat. Ha az emberi szervezet egésze van helyreállítva, akkor lesz valóban egész-ség. Úgy is írhatnánk:„Ép testben, ép lélek.” Az Oszteopátia Technikai elemeiSzakterületeiCélja végső soron a mozgásszervi betegségek gyógyítása, a sérülések rehabilitálása. A fentebb is említett tág szemlélet itt jelenik meg. Mivel filozófiája szerint minden-mindennel összefügg, ezért fent tartja annak a lehetőségét is, hogy a mozgásszervi problémák, nem csak a mozgásszervrendszerből eredhetnek, hanem izom- és kötőszöveti láncokon, különböző idegrendszeri receptorérzékenységeken keresztül, jöhetnek bármilyen anatómiai és élettani diszfunkcióból. Így keletkezhet vállfájdalom a máj mobilitásának és statikájának problémájából. Egymással összefüggő, de rendszertanilag három fő szakterülete alakult ki: Parietalis osteopathiaAz osteopathia mozgásszervrendszerrel foglalkozó területe. Ide tartoznak az izmok-inak, csontok, ízületek, szalagok, és a fascia, mint kötőszövet problémájának megkeresése, és megoldása. Ez a szakterület az oszteopátia legelfogadottabb, és legsokoldalúbb része. Cranialis osteopathiaMegalkotója Dr. Still közvetlen tanítványa: William Garner Sutherland DO. (1873-1954). Az osteopathia központi idegrendszerrel (agy- és, gerincvelő) foglalkozó területe. Ezeknek a gyógyítását a koponyacsonton, a csigolyákon, és a keresztcsonton végzett technikák segítségével végzik közvetett módszerekkel. Az oszteopátia szerint a koponyacsontok varratai, a suturák apró, finom mikromozgásokkal rendelkeznek, például légzéskor. Ha ezek a mozgások gátolva vannak, az valahol a testben diszfunkcióként jelenik meg. Visceralis osteopathiaA belső szervek statikájával, tehát a pozíciójukkal, természetes mozgásukkal és a hozzájuk kapcsolódó szövetek helyzetével foglalkozik. Szerveink nagy részét kötőszövetes rendszer öleli, amiken keresztül összeköttetésben állnak egymással. Ennek a kapcsolatnak a segítségével szerveink természetes mozgékonysággal bírnak, és követik saját belső ritmusukat.Diszfunkció például úgy jöhet létre, hogy hosszan tartó görnyedő ülésnél gátolva van a máj természetes mozgása, ami a légzés miatti hasűri nyomásváltozáskor keletkezik. Ez hosszútávon kötőszöveti feszültséget okozhat, ami mozgásszervi problémaként nyilvánulhat meg. Egyik nagy úttörője Jean-Pierre Barral DO. TudástáraAz oszteopát szakember általános orvostani elméleti tudással rendelkezik, ami részletes anatómiai, élettani ismereteket jelent. További képzettségei: Ortopédiai és reumatológiai ismeretNeurológiai ismeret, craniosacralis módszerekVizsgálati, diagnosztikai eljárások: Neurológiai vizsgálatok, passzív- és funkcionális tesztek, visceralis vizsgálatokLágyrész mobilizáció/manipuláció: Izmok, kötőszövetek, szalagok és inak mozgatása, oldása.Ízület mobilizáció/manipuláció: Ízületi átmozgatás az optimális mozgástartomány elérése érdekében, szükség esetén speciális manőverekkel elmozdulások, mikroficamok, csigolyablokkok helyretétele.Visceralis mobilizáció: belsőszervek élettani mozgásainak helyreállítása.Neuromobilizáció: Idegnyújtások, mozgatások, csúsztatásokFasciaspecifikus technikák: Az izmok és zsigerek feletti, közötti és alatti vékony kötőszövetes hártya kezelése.Aktív mozgásterápia: Ismerik az emberi test biomechanikáját, kinematikáját, mozgássztereotípiákat, így szükség esetén tornával segítik pácienseiketA tudástárat folyamatosan bővítik, minden területükben tudományosan naprakészek A kezelésMinden oszteopát rendelőben anamnesis felvétellel, és nagyon alapos vizsgálattal kezdődik. Mindenekelőtt a szakember kötetlen beszélgetés formájában megismeri páciensét, és annak problémáját. Diszkréten rákérdez minden olyan apró elemre is, ami fontos lehet a kezelés hatékonyságának szempontjából. Az anamnesis felvétele után a vizsgálatok következnek. Filozófiája mentén az egész test azon részeit vizsgálja, amik összefüggésben állhatnak a problémával. Ezért fordulhat elő, hogy a szakember nem csak az adott területet, hanem attól jóval távolabbi szegmenseket is érint, esetleg olyan sérülések, balesetek iránt érdeklődik, amik több évtizede fordultak elő. A kezelés menete mindig az anamnesistől, és a státusztól függ. Nincs előre elkészített protokoll, a terápia mindig személyre szabott lesz. Főként manuális technikákkal találkozhat a vendég, de előfordulhatnak kiegészítő terápiás eszközök, és műszerek is. A páciens végig tájékoztatva van arról, hogy mi történik, a terapeuta mit miért csinál. Beavatkozás előtt mindig szól, hiszen a harmadik alapelv kapcsán fontos, hogy a vendég tudatánál legyen arról, mi történik vele. A kezelés a legtöbb esetben kényelmes ruhában történik, a vizsgálatokkor előfordulhat, hogy fehérneműre kell vetkőzni, de azt is csak akkor, ha a helyzet indokolttá teszi. A végén összegzés történik, és javaslat arról, hogy a továbbiakban mi szükséges ahhoz, hogy a panasz teljesen megszűnjön, vagy ne térjen vissza.Források:personalbest.huAndrew Taylor Still UniversityOrmos Gábor: A csontkovácsok titkaiA.T.Still önéletrajzi könyve – Autobiography of A. T. Still Revised Edition